Boldogság

Csalódni kell,h.boldogok lehessünk,
Gyűlölni kell,hogy újra szeressünk,
Kell tudni kacagni,zokogva sírni,
Valakit meglátni aztán megszeretni,
Csalódni 100x,csalódni 1x,
Hogy boldogok lehessünk egyetlen 1x

Tudod mi a bánat?
Elmondom hát neked...
Szeretni valakit,ki nem szeret.
Megalázva írni könyörgő levelet.
Szív dobogva várni,s nem jön rá felelet.
Hideg búcsúzásban csókot koldulni.
Mással látni őt,és utána fordulni.
Csalódni 1000x,csalódni 1x,
Hogy boldogok lehessünk egyetlen 1x.

 Egy dolog biztos!

Olyan sok dolog kavarog most bennem,
és nem tudom sírjak vagy nevessek.
Nincs olyan nap mikor ne jutnál eszembe,
mikor nem ejtenék könnyet érted.
Még él bennem a remény, egy szikra
ami talán még újból lángra lobbanhat.

Szeretném ha te is szeretnél, de tudom
erre már kevés az esély.
És hiába súgja a szívem, hogy kellesz nekem
az eszem azt mondja engedjelek el.
Már nem tudom mit higgyek,
nem tudom mit tegyek,
De egy biztos, hogy SZERETLEK téged!!!!!

 Elmentél

Egy messzi helyre, egy közeli embernek
Tudod, már pár napja semmi sem olyan, mint rég.
Mikor itt voltál, s láttam mosolyod hetente.
Tudod, arcod mosódni kezdett. Emlékszem még,
milyen volt, mikor várost jártuk célt keresve.
Tudod, én már nem zokogok minden éjszaka.
megértettem, feldolgoztam: miért nem vagy itt.
Már nem mondom, bár még szeretném: "Gyere haza!"
S félek -mert nem hallak-, elfeledem szavaid.
De tudom -mikor hívsz-, a szereteted ölel.
S nemsoká' itt leszel velünk, együtt a család.
Csak értsd meg! Van mikor kérdésemre könny felel,
a szív adja a választ: elmentél, és ez fáj!

 Érzékek

Mikor ujjaim bőrödhöz értek,
Ők maguk is csak attól féltek,
Hogy megsértik az édes bőröd,
S előveszik harag-tőröd...

De te mosolyogtál, és nevettél,
Nekem oly jó perceket szereztél!
Úgy éreztem, repülök!
S a felhők közé veled együtt kerülök...

A boldogság, mely enyém volt,
Kezembe vörös rózsaszirmot tolt,
S a fény, mely táncolt tündér módra
Formálta ajkam oly sok csókra!

 Fáj még!!

Azt mondják a szerelem szép,
De idővel csak széttép...
Gondolkodsz hol rontottad el,
De a magányodra csak a csend felel.
Nem érted miért kellett hogy elhagyjon?
Nem érted miért kellett hogy szíved megszakadjon?
Húzz hozzá a szíved, s közben remeg a tested,
Sírsz mert még mindig szereted.
Csak az ő jelenlétét keresed.
Körbenézel de egyedül állsz,
Lassan élő halottá válsz...
Szíved dobogja sosem leszel boldog,
Szemedben csak a könny csillog.
Ennyi volt már nincs remény,
Nincs az életedben többé fény...
de élj mert kellesz a világnak MÉG!!!

 Hiányzik

Hiányzik az illatod, az ízed, minden egyes rezdülésed.
Hiányzik a hangod, karod, amint szorosan körém fonod.
Hiányzik megnyugtató szuszogásod, tested melege.
Hiányzik a tudat, hogy itt vagy velem.

Hiányzik szemed meleg barna fénye.
Hiányzik, hogy lássam, tekinteted engem keres.
Hiányzik a csillogás, mely elmondja, mennyire szeretsz.
Hiányzik, hogy viszonozhassam mit szemed üzen.
Hiányzik az érzés, hogy tudom: szeretsz.

Hiányzik minden egyes mondatod, mozdulatod.
Hiányzik a csókod, ölelésed, szerető kézfogásod.
Hiányzik a jelenléted, a társaságod, mosolyod.
Hiányzik kezed minden érintése, mivel testem bebarangolod.
Hiányzik reakciód, mit csókjaimmal belőled kiváltok.

Hiányzik minden nap, óra, perc, mit Veled tölthetek.Hiányzik a gondolat, mely zakatoltja, mennyire jó Veled.Hiányzik a tudat, hogy velem vagy, és nem hagysz el sosem.Hiányzik az érzés, melyből tudom: kimondhatatlanul szeretlek.
Hiányzik a pillanat, mely csak a miénk, és tudom: az örökknél nem rövidebb.

 Nincs jövő

Nem szövődik előttem a jövő,
életem már csak egy bús kitérő.
De nem hagyom abba, nem adom fel!
Tudom, az álmaimért küzdeni kell!
Nekem kudarc lett a sorsom,
de ha akarom még átírom.
Átírom büszkén,mosolyogva,
nem nézek többé az álom-romokra.
És így újra két lábon minden olyan más,
ki mondta,hogy csak rosszat hozhat a változás?
Sosem késő rájönni, hogy eléred ha elakarod.
Óvni kell, dédelgetni az összes álmod. 

 Te

Téged hallak, téged látlak,
Téged hiszlek és imádlak,
Téged eszlek, téged iszlak,
Két szememmel téged sírlak.

Téged bízlak és érezlek,
Lélegezlek és lehellek,
Téged dobban csak a szívem,
Te keringesz ereimben-

Téged szomjaz minden sejtem,
Arcod porcikáimba rejtem,
Téged éhez gyönge testem:
Agyam, csontom, húsom, lelkem,

Te vagy vérem: te vagy minden!
Te vagy életem, drága szerelmem.

 Világ

Halálban születek, születve meghalok
Egyszerre kigyúlnak, kihunynak csillagok
Keletről jön a fény, nyugaton megpihen
Minden lét elmúlik, s nem múlik semmi sem.

Érintés mely összekapcsol,
elválaszt, burokba zár.
Megvéd a világ zajától,
s egy percre börtönbe zár.

Ölelés, mely eggyé olvaszt,
emészt s alkot egyaránt.
Múlt és jövő elenyészik
a jelennek parazsán.

Szikra pattan, s láng lobban,
a szerelem újra él!
A futó perc fontosabb lesz
a világon mindennél!

Aggódás

Édes kedvesem,
mért baj h aggodok érted?
Féltem kis életed,
hiszen csak 1 van belőle.
Odadnám a szívemet is érted,
de már elraboltad tőlem az enyémet.
Vissza nem kérem,
mert te meg odadtad a tied.
Nézd el nekem,hogy ennyire imádlak,
nem akarom soha érezni hiányodat.
Nem szólok bele többet abba,
mivel töltöd napjaidat.
A lényeg legyél velem,
s óvatosan éld parányi életed.
Szeretlek!

 Ahogy rám nézel

Ahogy rám nézel,
lángol a szívem,
ahogy megérintesz,
mint tűz úgy égetsz.

Ahogy mosolyogsz rám,
elolvadok, s köszönöm
az égnek, hogy
veled vagyok!

Ahogy szomorkodsz,

még az is mézédesen

keserű pillanat, és tudod,
hogy én megvigasztallak.

Ahogy csókolsz kedvesem,
olyan mint 1 szép álom.
lebegünk mi ketten, és
1 pillanatra várunk!

Ha nem lennél vége lenne a világnak,
létem léted nélkül, nem virágozna.
1 virág elhervad, másik feléled.
Én lennék utóbbi, másik új kedvesed.

Akkor és most

 Mikor gyermek voltam
Hittem a Mikulásban,
Hittem az Angyalokban,
És a Karácsonyfában.

Mikor felnőtt lettem,
A meséket elfelejtettem.
Csak olyanokat hittem,
Amiket el is érhettem.

Nem hittem a szerelemben,
A hűségben,
A boldog jövőmben,
A tiszta érzésekben.

De mióta téged megismertelek,
Olyan vagyok, akár egy gyerek.
Mindenben hiszek,
Még ha ki is nevetnek.

Hiszek a Mikulásban,
Ha visszahoz hajnalban.
Az Angyalokban is hiszek,
Hisz egy ilyet szeretek.

Hiszek a Karácsonyfában,
Ha veled nézem a szobámban.
Hiszek a szerelemben,
Ami itt van a szívemben.

Mióta megnyertél engem,
Hiszek a könnyekben.
Minden ölelésben,
És szívverésben.

Neked köszönhetem,
Hogy gyermekké lettem,
Hogy kezembe tollat vettem,
És megírtam neked e verset.

Bánat

Tudod mi a bánat?
Várni valakit ki nem jön el többé,
Eljönni onnan, hol boldog voltál,
S otthagyni szívedet örökké!

Szeretni valakit, ki nem szeret téged
Könnyeket tagadni, mik szemedben  égnek,
Kergetni egy álmot, soha el nemérni
Csalódott szívvel mindig csak remélni!

Megalázva írni egy könyörgő levelet
Szívdobogva várni, s nem jön rá felelet,
Szavakat idézni, mik lelkedre hulltak
Rózsákat őrizni, mik elfakultak.

Hideg búcsúzásnál egy csókot koldulni
Mással látni meg őt és utána fordulni
Kacagni hamisak lemondással,
Hazamenni, sírni könnyes zokogással.

Otthon átkönnyezni hosszú éjszakákat
S imádkozni,
Hogy Ő sose tudja Meg
Mi Az egy bánat.

A szív gyorsan elárulja önmagát,
De mást lát a két szemem,
Messze túl egy könnyeken
Hogy még mindig te vagy a mindenem.

Ha az kérdezné tőlem most valaki,
Mondjam meg mit jelentesz nekem?
Tán büszkeségből azt felelném,
Semmit, csak múló szerelem.

Elmegyünk majd egymás mellett,
S a két szemed rám nevet
Kacagva köszöntelek én van,
De hangom kissé megremeg.

Mosolygok Az utcasarokig
Aztán, hogy elfordulok
Fáradt szememhez nyúlok
S egy könnycseppet elmorzsolok.

A válás mindig nehéz,
De rosszul ítélsz,
Nem bántam Meg
Bárhogy van volt, nem bántam Meg.

Szívemben mindig lesz egy hely emlékednek
Elfelejtem azt, hogy rossz vége lett
És csak Az maradsz,
Ki engem boldoggá tett.

Elmentél tőlem kedves,
S én hagytam, hogy menj csak el
Hiába lett volna minden,
Ki menni akar, engedni kell.

Mosolygott hozzá Az arcom,
De mögé ,már senki sem néz,
Játszani egy közönyösök embert,
Most látom csak mily nehéz.

Ha azt kérdezné most tőlem valaki
Mondjam meg, mit jelentesz nekem?!
Egy pillanatra zavarba jönnék,
S nem tudnék szólni hirtelen!

S nagy sokára mondanám halkan
Semmiség, csupán Az életem,
S nem venné észre rajtam senki sem,
Hogy könnyes lett a szemem!"

 Fájdalom

Világgá megyek. Egy napon és ennyi.
Ha nem hív senki és nem maraszt semmi,
Ha kihúnyt a fény és vége a dalnak.
Az emberek élnek. Élnek és halnak.
De engem nem zavar, nem kell senki.
Itt nincsenek fények és nem várnak álmok.
Nem érdekel a szépség. A vadonban járok.
Világgá megyek, elég most ennyi.
Vad szelek zúgnak és térdig a sárban
Csak ballagok némán, halálra váltan.
Csak tépjen szél és verjen eső, hiába,
Nem léphetek más kitaposott nyomába.
Lehetnek szépek, én vagyok egyedül,
Ők elrontják és nekem sem sikerül,
Mert a világ tenger: kínok, vágyak háza.
De világgá megyek, otthon a hazába.

Valóban minden úgy múlik el, ahogy akarod,
Egy gondolat, vagy magasabbra emel, vagy feloldoz.
Egy nô tôled dühös, egy nô tôled mosolyog,
Egy nô valahogy egészen más, olyan szépen okos.

Mikor életed legszebb éjszakájáról mindent kifecseg,
Mikor szerelmet ígér minden csókja, aztán mindent tönkretesz,
Mégis ô kell, csak ô kell, az a félig már olyan igazi,
Az a csillogó szemű, kis egyszerű.

Nézd, engem nem bánt mar semmi, amit elhagyok,
És már nem fáj annyira, tudod, csak belehalok.
Hát inkább mondd, hogy nincs késô, hogy újra kezdjük, igen,
S nem lesz többé magányos éjszakám együtt ve

 Fájdalom

Néha rádöbbenek, hogy bármikor elveszthetlek
S arra, hogy nem elég, ha csak egyszer mondom: Szeretlek.
Hogy bármikor történhet velem, vagy veled valami,
Hogy milyen jó hangodat hallani.
Arra, hogy milyen nehéz néha őszintének lenni,
És milyen könnyű egy szóval megbántottá tenni.
Hogy meg kell mondani, ha valami fáj,
Arra, hogy mindent tönkretehet egy összeszorított száj.
Hogy túl rövid az élet arra, hogy veszekedjünk,
S, hogy mindig csak jobb sorsot reméljünk.
Arra, hogy mindig kell erőnk legyen, hogy nevessünk.

 Barátság

Tudd, hogy nem vagy egyedül,
Barátok várnak, seregestül!
Rájuk számíthatsz mindig,
Engednek majd vállukon sírni,
S mosolyod őket is mosolyra készteti..
Titkaid dobozai ők,
Melyet lakattal biztosítottál,
Álmaid, vágyaid őrzői
Melyeket magad előtt láttál..
Mindig melletted állnak,
S veled sosem kiabálnak,
Megértik amikor szenvedsz,
Mikor éppen feledsz, vagy szeretsz!
Ha elhanyagolod őket, akkor is szeretnek
És Te is ott vagy nekik, s őket ugyanígy szereted!